Először is kezdjük az álszentséggel. A férfiak igenis is megnézik a nagy melleket. Így engem nem. Ez a baromi nagy problémám. Lehet dumálni, hogy milyen fontos a lélek meg a személyiség, meg a női magazinok is arról dumának, hogy milyen fontosak a belső értékek. Biztosan az is szuper, de én nagyon szép testet akarok. Olyat, amit megnéznek és olyan, ami a pasimnak is teszik. Neki is nagyon jó akarok lenni. Ahhoz viszont nagy mellek kellenének. Ha lennének. De nincsenek.

Tudom, hogy ez nagyon sok nőnek probléma, ezért is írok róla blogot, mert ez így már társadalmi probléma, nem az én egyéni szociális bajom. Ezzel minden nappal szembesülök. Kezdjük az egyik legnagyobb megaláztatással a melltartóvásárlással. Próbáltatok már A kosaras cicikre melltartót venni? ÉN IGEN. Valami rémálom. Nincsen rá szó, legalábbis megfelelő szó. MIÉRT  NINCSEN EGY NORMÁLIS A KOSARAS MELLTARTÓ!?!?!? Mert nincsen. Kezdjük a l legalján. A kínaikban úgy képzelik el a kismellű nőket, hogy baromi nagy a seggük is. Mert valahogy az A kosaras melltartókhoz mindig L méretű bugyi jár. De miért? A fenekemmel semmi baj, nekem a mellem kicsi. De egyébként is alig van normális melltartó. Ha meg egy jobb boltba megy be az ember, akkor csak veszi kezdetét a megaláztatás. Az összes eladó körbeugrál téged,mert  itt van egy kismellű nőcske, ami melltartót akar venni és minden szaktudásunkra szükség lesz, hogy valami normálist találjuk neki. ÁÁÁÁÁÁ, hagyjuk.

Aztán a társasági élet. A nagymellű nőket mindig észreveszik a férfiak, engem meg nem. A szomszéd üzletben dolgozik egy csaj, a feje az valami ocsmány, de a mellei… Azok valami nagyok. Mindig ő kapja a beszólásokat, ami én nem.

Na, szóval ilyen kis mellel az élet, amit nem élvezek.

Frusztrál a kis mellem. A pasimnak megrándult a bokája. (piásan belelépett valami gödörbe) Persze rögtön mentünk az ambulanciára. A recepciós felkeltette az orvost meg a nővért. Hála istennek, mert a csajnak akkor mellei voltak. … hát hűha, én felizgultam. És a pasim, hogy nézte! Előbb még haldoklott, de meglátta a csaj dudáit, akkor már nem volt semmi baja, csak bámult, mint borjú az új kapura. Na, basszus gondoltam, ez is jó lesz. Sajnos elküldték röntgenre és még egyszer vissza kellett mennünk és átélni azt a megaláztatást, hogy Tomi (a pasim, de ez gondolom a szövegből kiderült) úgy bámulja azokat a cickókat. Engem szerintem még soha nem nézett meg ennyire.

Otthon rögtön felmentem a netre és utánanéztem a dolgoknak. Azt írják, hogy növényekkel is lehet mellett növelni. Ez baromi jó ötlet, mert nem akarok műtétet. Mindenféle kételyeim vannak, műanyag a testemben meg ilyen vágások. Meg biztosan fáj. Azt hiszem VV Anikó nyilatkoztam, hogy mennyire fájtak a vágások neki néhány nappal a műtét után. Nekem ez sok lenne, én még a brazil gyantát sem bírom, inkább borotválkozom. Tomi mondta is, hogy az szúr egy idő után. Basszus, csinálja gyantáztassa le ő a farkát, aztán dumáljon.

A krémet mindenestre megrendelte. Tiszta természet, még zöld is lettem.