Itt fekszem egy kórházi ágyon, altatásra várva, ölembe a laptopom. A Róbert Károly magánkórházban vagyok, komolyan már hülyeségeket sincsen kedvem mondani. Vagyis jelen esetben írni.

Komolyra fordítva a szót, az eredményeim rendben lettek, úgyhogy nincsen akadálya a műtétnek. Ennek örülök, de most egy kicsit meg vagyok szeppenve. Még soha nem altattak, remélem, nem fogok fulladni tőle. Egyáltalán mit érez az ember az altatástól? Én mindig úgy képzeltem, hogy fullasztó érzés lehet, hiszen olyan gázmaszk félét rátesznek az emberre. Bár ezt még senki nem mondta. Egyáltalán mesélt valaki valamit is az altatásról nekem? Csak a tavaly osztálytalálkozón mondta Sanyi, hogy ő félkómásan odaordibált az orvosnak, hogy „hé haver, baró a sapkád!” De hát mindig is ő volt a legidétlenebb az egész osztályban.

Meg még az éber kóma jutott az eszembe. Pár éve láttam egy filmet, Éberség volt a címe. A lényeg azt volt, hogy egy milliomost szívműtétje közben rosszul altatnak el és mindent hall és érez, ami vele történik az operáció alatt. Persze, azt a sztorit az is bonyolítja, hogy a pasit meg akarják ölni. Engem senki nem akar megölni. Remélem, Nelli sem akar eltenni az útból, hogy megfogja Tomit. Mindjárt jön az orvosom, megmondom neki, hogy bármennyit  is ígért Nelli, én 2x annyit adok.

Na, jó félre a tréfát! Tényleg izgulok egy kicsit, még sohasem műtöttek. Most jött egy nővér, megkért, hogy tegyen el a laptopot. Kezdődik!!!!!!!!!!!!!