A fenébe.. a fenébe … és még egyszer a fenébe! Fekete csütörtök, de tényleg. Teljesen le vagyok lombozva, a hangulatom csak eggyel jobb annál, mintha Tomin átgázolt volna egy úthenger. Kinéztem egy orvost, aki baromi olcsón dolgozik. Gondoltam, ez királyság lesz, meglesznek a nagy melleim és még ki is tudom fizetni. Már konzultációra is foglaltam időpontot, úgy éreztem, hogy csak egy lépés a mennyország.

Tegnap átjött Nelli, hozta egy unokatestvérét, Andit. Andi egy debreceni plasztikai sebész mellett asszisztens. Azt mondták, hogy megmenteni jöttek engem, meg hogy eszembe ne jusson megcsináltatni a cickóimat azzal az orvossal. Mármint, ha orvos egyáltalán és nem „kuruzsló”, aki majd „parafint fecskendez” a mellembe, amitől aztán mindenféle „daganatos  elváltozásaim” lesznek. (Ezeket Anditól idéztem, én nem így fejeztem volna k magamat, de hagyjuk.) Szóval Andi azt mondta, hogy a plasztikai sebészethez való cuccok baromi drágák és ezért van az, hogy a műtéteknek is megkérik az árát. Óva intettek, hogy nagyon olcsó orvossal dolgoztassak, azt mondták, hogy az valószínűleg spórol valamin, amin nem kellene. És hogy ettől nem lesz túl jó a műtét. Andi szerint jobb, ha inkább kicsit többet költök rá, de biztonságos helyen csináltatom, mintsem hagyom, hogy egy kókler belém vágja a kiskést. (Amit orvosi szike helyett vett, mert az olcsóbb.)

Akkor vissza az egészet. Néznem kell egy megbízhatóbb orvost. Azt hiszem fel megyek a netre és körbenézek. De előbb ki kell találnom, hogy honnan szerzek pénzt. Ahogy már mondtam: a fenébe… a fenébe … a fenébe …!