Elkezdtem plasztikai sebészt keresni.  Sajnos nincsen olyan ismerősöm, aki már megcsináltatta a cicijét, így magara vagyok hagyatva. Tényleg most kellett szembesülnöm azzal, hogy nincsen az ismerőseim között szilikon mellű nő. Micsoda provincializmus! (Ezt jó szó, most tanultam, mert elhatároztam, hogy mindennap megtanulok egy új szót, ezzel kompenzálom, hogy nincsenek nagy melleim.) Szóval ebben a provincionális légkörben nincsen műmellű csaj. De nem baj, legalább különlegesebb leszek és Tomi jobban megbecsül.

De komolyra fordítva a szót. Tényleg lassan belehülyülök, hogy ilyen kicsik a melleim. Elmegy az önbizalmam, nem érzem magamat szexisnek. Sajnos ezt Tomi is érzi, már nem vagyok olyan felszabadult az ágyban. Panaszkodik is, hogy elvesztette az ő vadmacskáját. Mit tegyek, ha az ő kis vadmacskája érzelmi válságban van az A kosaras melltartója miatt. Szerintem megérti. Ő is kezdi kapisgálni, hogy ez nem fog így menni, nagyobb mellek kellenek. Segített nekem a neten kutakodni orvosok után. Nagyon sok mindenki foglalkozik ezzel, rengeteg plasztikai sebészt néztem, de a legtöbb budapesti. A mi kis városunkban nincsen. Micsoda provincializmus! Mondjuk nekem nem számít, ha Budapestre kell ez miatt utazni. Tomi elvisz, ő is örül a döntésemnek. Amikor közöltem vele mindent bevallott. Tényleg a recepciós melleit stírölte.  Meg Nelliét is. (A csajjal majd később számolok.) Mondta, hogy szereti a nagy melleket, de nem akarta megsérteni, azért nem mondta. De most mellettem van és támogat. Imádom!  Nekem van a legjobb pasim a világon! Már csak egy nagy mell kell és én leszek a világ legszerencsésebb nője.