Nem lettem zöld. Máskor engem így ne vágjanak át! Kenem magam a méregdrága cuccal és semmi. Minden este megmértem a mellbőségemet, de semmi változás. Azaz egyszer volt, de hamar ki is derült, hogy csak átszeretkezem magamat, mert a menstruáció előtti hormonális változások miatt duzzadtak meg a méreten aluli cickóim. (Vagy hogy mondják ezt szépen tudományosan, orvosi szaknyelven. Hormonok ez jó szó, olyan okosnak érzem magamat, amikor ilyeneket használok. A premenstruációs hiszti is jó szó.) Szóval Tomi premenstruációs hisztinek minősítette azt, hogy azt mondtam, hogy nekem kicsik a melleim és szenvedek tőle. Aztán elkezdte a Playboyt lapozgatni és nyáladzott a sok D kosaras macára. Még a szextől is elment a kedvem. Remélem, nem lesz belőle szakítás.

Lehet, hogy van valami másik természetes módszer, talán valami masszírozás. Mondtam Tominak, hogy tanuljon meg valami ilyesmi technikát. Felcsillant a szeme, újra közel kerültünk egymáshoz. Ez egészen este nyolcig tartott, amikor elmentünk partyzni. Ott volt Nelli is, aki egyébként az egyik legjobb barátnő, de ha még egyszer ilyen kivágott topot vesz fel, csak azért, hogy minden pasi – Tomi is!!!!!! – azt sasolja, ráhúzok egy garbót. Jó bőt, nehogy átszúrjanak rajta a mellbimbói meg az a hatalmas nagy tőgye. De legalább nem feszesek, kicsit lógnak. A múltkor voltunk szaunázni, jól meg tudtam nézni. Lógnak. Az élet apró örömei.